Aranymondás



Azon a napon ezt mondják Jeruzsálemnek: Ne félj! Ne lankadjanak kezeid Sion! Az Úr, a te Istened közötted van; erős ő, megtart; örül te rajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked.

Sof 3,16-17 (Károli)

2017. június 25.

Zsoltárok 86.

1Dávid imádsága. Hajtsd hozzám Uram füledet, hallgass meg engem, mert nyomorult és szegény vagyok én! 2Tartsd meg életemet, mert kegyes vagyok én; mentsd meg én Istenem a te szolgádat, a ki bízik benned. 3Könyörülj én rajtam Uram, mert hozzád kiáltok minden napon! 4Vidámítsd meg a te szolgádnak lelkét, mert hozzád emelem fel Uram lelkemet. 5Mert te Uram jó vagy és kegyelmes, és nagy irgalmasságú mindazokhoz, a kik hozzád kiáltanak. 6Figyelmezzél Uram az én imádságomra, és hallgasd meg az én könyörgésemnek szavát! 7Nyomorúságomnak idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem. 8Nincsen Uram hozzád hasonló az istenek között, és nincsenek hasonlók a te munkáidhoz! 9Eljőnek a népek mind, a melyeket alkottál, és leborulnak előtted Uram, és dicsőítik a te nevedet. 10Mert nagy vagy te és csodadolgokat mívelsz; csak te vagy Isten egyedül! 11Mutasd meg nékem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, és teljes szívvel féljem nevedet. 12Dicsérlek téged Uram, Istenem, teljes szívemből, és dicsőítem a te nevedet örökké! 13Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból. 14Isten! Kevélyek támadtak fel ellenem, és kegyetlenek serege keresi lelkemet, a kik meg sem gondolnak téged. 15De te Uram, könyörülő és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, nagy kegyelmű és igazságú! 16Tekints reám és könyörülj rajtam! Add a te erődet a te szolgádnak, és szabadítsd meg a te szolgálóleányodnak fiát! 17Adj jelt nékem javamra, hogy lássák az én gyűlölőim és szégyenüljenek meg, a mikor te Uram megsegítesz és megvigasztalsz engem.

2017. május 1.

Egy teli marok

Jobb egy marokra valót szerezni nyugodtan, mint két marokra valót hajszoltan és hasztalan erőlködéssel. (Préd 4,6)

A munkát ajándékként adta Isten az embernek, és nem büntetésként. A bűneset után jelent meg az örömtelen, verejtékes munka. De a Teremtő parancsa ma is érvényes: hat napon át dolgozz, a hetediket pedig szenteld meg, vagyis figyelj még jobban Istenre, s engedd, hogy ő dolgozzék benned!
Mert a munka nem az emberi élet egyetlen tartalma és értelme. Ha az lenne, akkor beteg, idős, munkaképtelen embertársaink életének nem lenne értelme. Az apostol nem azt írta, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék, hanem aki nem akar dolgozni, ne is egyék (2Thessz 3,10).
Isten tehát úgy rendelkezett, hogy legyen meg a munka méltósága az életünkben, de ne legyen bálvánnyá. Vannak idők, amikor a mindennapi betevő falatért is nagyon meg kell dolgozni. De sok ember már nem a szükségesért, hanem a még többért hajtja magát. Nekik a pénz már nem eszköz, hanem cél. Ettől óv mai igénk.
Nagyon kifejező ez a kép: Isten megengedi, hogy teleszedjük mind két markunkat is, de ez mindig lelki kárral jár. Ő azt akarja, hogy kiegyensúlyozottan éljünk. Ezért az egyik kezünket telerakja, de a másikat másra akarja használni. Az egyik legyen kérges, de a másik legyen szabad arra, hogy könnyet töröljön, tudjon játszani a gyermekkel, vegye elő a Bibliát, kulcsolódjék imára a másikkal! Tudjon bármikor elvenni a másikból, és csendben, szívesen adni annak, akinek még kevesebbje van, úgy, hogy „ne tudja a bal kezed, mit cselekszik a jobb" - vagyis ne dicsekedjék ezzel!
A keresztény ember tehát szorgalmas, takarékos, törekvő, de nem áldozza fel magát a munka oltárán, hanem a munka csupán eszköz arra, hogy fenntartsa magát és azokat, akikért még felelős. Teljes életet él.
Forrás: http://velunkazisten.hu/kegyelem_harmatja/0501_Egy_teli_marok